Változás szele süvít hajamba.
Félek, hihetetlenül rettegek.
Sötét árnyak fúródnak agyamba,
Pokolba megyek, mikor felkelek.
Ébren máshogy nevezik már.
Tanulok a saját káromon,
Végre a túlvilágra evezek át.
Kopár, ismeretlen sziklák.
Csak a boldogok állnak felettem,
Ők tudják, ki, mit lát.
Hallásom sem a régi, sajnos.
Lucifer szolgának eladott,
Égető, villámokkal csapdos.
Nem engedek a huszonegyből.
Kis lépés nektek, nagy a szívnek,
Nem ad másnak a szeretetből.
Mégsem kell senkinek.
Szerelem nem megvehető,
Csak az útszélinek.
Ha nem maradnál a jónál.
Minden csúf rosszat eltakarnék
De már nem, már nem tehetem jóvá…
"ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!"