Mi lennék én? Egy dísz
Mely szobád falán csüng,
Egy befeketült írisz,
Ez mindentől függ.
Mely romokban a parton,
Kis csónak a hajóm,
Mert nincsen pardon.
Mely koszos és üres.
Ahonnan menekülök futva
Mert a virág is nyüves.
Nem látsz a sarkad elé.
Az élet meg - nem fog.
Fuss el én felém!
Kitépnek, meggyaláznak.
Már a fontosabb sem falaz,
Ne higgy hazug szavának.
A Föld egyik szeme.
Gyönyörű szép kék,
De elhagy a szerelme..Tűzz a szíved köré egybefüggő szavakat,
Koszorúból fonod kosarad fölé,
Kuszával tele firkálom a lapokat,
Értelmet, csak néha rakok köré.
Rendezném ábécé sorba szüntelen,
De hol van abba a fontos jelentés?
Mintha egy jégtáncos kűrt venne,
Csalókat adott a nagyszerű teremtés.
Metaforák úsznak a költő vizében,
Sorokba belehasít az ellentét,
Mindent megfontolva, kimérten,
Ritkán csúnyán, megadom a szellemét.
Hinném, hogy honorálja bárki
Egyszer, amivel kiadom érzésem,
Ezzel mutatom ki, s mi számít,
A vers az életem, létezésem.
