Tűzz a szíved köré egybefüggő szavakat,
Koszorúból fonod kosarad fölé,
Kuszával tele firkálom a lapokat,
Értelmet, csak néha rakok köré.
Rendezném ábécé sorba szüntelen,
De hol van abba a fontos jelentés?
Mintha egy jégtáncos kűrt venne,
Csalókat adott a nagyszerű teremtés.
Metaforák úsznak a költő vizében,
Sorokba belehasít az ellentét,
Mindent megfontolva, kimérten,
Ritkán csúnyán, megadom a szellemét.
Hinném, hogy honorálja bárki
Egyszer, amivel kiadom érzésem,
Ezzel mutatom ki, s mi számít,
A vers az életem, létezésem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése