új városi sámson

Az új városi más, mint az imázs

Hol egy mázsa csak a prímás,

Sámson, már félig a nyárson

Issza a kannást a szalmabálákon

Egy szegény Anna-bálon, kemény

Dagadó májtól nem fér el a vesém,

Mert az epekőbe vésett álszívem

Zengeti vízhangozva fellegi requiem.

faster than i think about it

Cupido kuporog előlem halkan,

Mert ebben a bajban, ahol a katarzis

Minimumát se fejezem be zavartan,

Darabokra esett lelkem, fatális.

Elkap, sebez méreggel, vagy virággal

Mert a kikába, már olcsó a szer

Elem, lemerült, dobd a kukába

És lehet, hogy feltölt velem.

Biztosan esélytelen szenved

- És, mint a szívritmus keresés

Csődöt mondd azonnal,

Azonban egy szinusz garzonba

Rejtve, majdnem görbe egyenes

Jelezné, hogy épp felejtek.

/Gy.B./

Boldog óra

Élek, s ez ritka alkalom.
A fény kisujjnyi, törtfehér
sugár a kertiasztalon.
Tán megjössz, mire körbeér.

E nyári kert az árnyaké.
Nyugodt ez így ma. Gondolom.
A fény, akár az árpalé
szivárog át a lombokon.

Ma mégse jössz. A sarkon állsz.
A nap korongja fölragyog:
ezernyi égi vaskohász
locsolja szét a sörhabot.

Tudom, hogy ez nem épp vidám:
e nemjövés, e ócska szesz
--élek, s ez nem az én hibám.
Igérem, orvosolva lesz.


/Závada Péter/

Hiányállapot

Talp alá való naplót

kevésszer írok, de ma

mintha női karom

mentesen, mint a víz,

desztillált állapot

révén jött rám léted

és a precíz alkalom.

Fogj szavamon!

drágakő

fokok között

Mire elkezdem, talán meghalok.
Megint sokat iszom, sokat dohányzom.
A szemeim bedobott ablakok.
Keresztüllátni a hideg szobákon.
Mire megszületsz, tán befejezem.
Mindig is egy kislányt szerettem volna.
Nem gondolkodtam még a neveken.
Bármi lesz is, a léted indokolja.
Te elkezded, s én is megszületek:
apró darázslárva egy mászókában.
A fokok között tartok szünetet.
Komoly, nyugodt hídpillér lesz a lábam.
Eldöntöm, hogy éppen Lili vagy Hanna
- füzetbe vésik majd az angyalok.
Új szavam lesz már minden szavamra.
Talán elkezdem, mire meghalok.

/Závada Péter/

Asztal

"gyarló az ember, vajon miért nem jártam erre"

Teret hódít irgalomba,

Melyre áthat a nyugalom

És belefúr asztalomba

Egy kacat fura lom.

Lomha, szakadt doboz

Dohány, szinte rikít,

Mint a rátapadt kosz.

Zabálja a száradt whisky-t.

Életérzést tápláló

Ránézni, és tudni

Ez egy platán lomb

Ahova gyerekkori szuri

Rakta minden percem

És nem sürgeti elmúlni.