mód

Tagadj, s szakadj tagba.

Ki fél a félelemtől?

Te sem akarsz belehalni abba,

A hatalmas érzelemtől.

Félts, de ne magadtól

A rosszban nem hiszem.

Amíg az élet szavatos,

Ezzel sokra nem viszem.

Eredménytelen a sajnálat,

Minden csak tőled lesz csodás.

Reménytelenül akarnálak

Te réges régi ambuláns.

Múltam felkavar, a hiány

Melyben szenvedek, öl.

Hősi halott, egy utolsót kíván,

Vele temessenek a felhők között.

szar minden

végelé

Sajnálom, hogy neked a minden is semmi. Sajnálom, hogy már nem tudok mit tenni..
Ezek a kifogások, minden féle kitalált hülyeség, miért jó belebonyolódni a hazugságba. Sose értettem a nőket. Szeretném ha valaki egyszer megmondaná Őszintén(ha már egyszer megígéri) hogy mondjon el mindent. De hát én nem jelentek semmit, nem vagyok senki.
Miért lennék valaki?
Valaki az akivel foglalkoznak, akinek van élete, aki van valamiért.
Én miért vagyok?
Semmiért, érted vagyok, voltam, leszek.. de már nem vagyok elég jó.
Elég volt egyetlen nap, hogy romba döntsék, mit nehezen újraépítettem.
A lelkem, a szívem, a testem.
Megérdemlem én ezt?
Tettem rosszat, de a rengeteg jó bőven feloldozhatna.
Szerelmemért mindent.
Nem kell a szabadság, nem kell, bánt. Rossz egyedül, ki támogat, ki van mellettem, kitől leszek boldog...
Törj még ketté, már azt a senkit is aki miattad lettem, porrá.
Nem fáj már semmi, kő szívembe lehelj életet, te ki miatt lett kő, ez a vörös csillag.
Hiányzik a léted, a hangod, a mozdulataid, a nevetésed, a pihe puha arcod, a hajad csillogása, a gyönyörű kék szemeid, ahogy a kezed az én kezeimben landol, minden ami Te vagy.
Sajnálom..

nem értelek már

"furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbűvölő"

van egy lány, gyönyörű szép nagy fehér szárnyakkal, és szép furulyaszóval táncoltatja az ő kígyóját, amikor is történik valami, rájön hogy az élet egy szar, és épp midőn áhított fiúja más lány karjaiban van, elejti a furulyát, és véget nem érő zokogással eltűnik, a szárnyai lepotyognak, és elnyeli a sötét..

Te ne, kérlek ne hagyj itt

hatalom nélküli hatalommal, búcsúzom

Viszlát, életnek hívott rossz kívánság.

Itt hagylak, egyedül utolsó perceidben.

Más nem volt, mint egy fekete fehér szivárvány

Rég elmúlt, mocskos szerveidben.

Nem maradok, nincs, már ki megtartson,

Te is eltűntél, vissza nem jössz.

Hagyod, hogy elevenen felfaljon

Szétmarjon, egy picinyke szöszmösz.

Lesz ez még így se, lenne,

Csak már végképp belemúlnék.

A fájdalom küszöbén végezne,

Csuklyás elől, helyett, vele futnék.

Hervadnak a virágok, üresedik minden,

De én még bimbó, és így leszakadok.

Hogy miért fonnyadt el itt bent?

Rájönni, nagy feladatod.

Végrendelet helyetti intézkedés,

Magamon kívül, sok poéta Ikon.

Bátortalan menekülés, rossz viselkedés.

Valakinek a melle, nekem a szívem szilikon.

Túldramatizált gyenge emberek

Miattatok, lettem ily mogorva.

Halkan, csendben szenvedek,

Az életemet foltozva..

Érzem itt, legbelül

döntésnélküli döntéshozó

Képlékeny a világ

Benne élek

Mennydörgés és villám

S mennyi zord képek

Csodás szerelem

Még is hihető

Jó hogy vagy Te nekem

Életem, szép szerető.

Múzsája a létemnek

Minden apró mozdulat

Az utolsó kérelmek

Kérlek, harapd át a torkomat.

Tiszta szívvel, tétlenül

Várok rád, angyalom

És elfogadom végzetemül

Minden, átgondolt akaratod.

last chance

táncolva a hangjegyekkel halkan elalélok, pengető a farzsebemben, mint valamely babona :)

nincs életem
nincs semmim..

Határtalan határok közt,
Szabályozzák életem,
Te lennél nekem a First,
Én meg folynék a véredben..

Hallatva halkan remélek,
Hogy szép lesz A minden,
Csukot szemmel megkérdem,
Mit válaszol a szíved?

Híres hidegvérrel léptem,
Utoljára a vég felé,
Ne felejts el kérlek,
És még egyszer légy enyém.

nintendó..

I'm nothing without you..

Igen Hete megpróbálok beszélni a semmiről, de nekem ez valahogy Non-Verbális kommunikációba jobban kifejezhető, azt hiszem.

Semmim sincs, még is megvan mindenem, vagy fordítva, de valahogy így.

Nem jó, nem jó nem jó..

Üres vagyok, pedig milyen jó lenne a semminél többnek lenni.

Lennék valamiért. Leszek.. de mikor? Kérdezem én. Tátongó űr ez az új év, igen ez egy semmi.

Létezés hiányában keringek

Élem mindennapom

Csak vergődök.. mint a heringek

És élve meghalok

Tőled szebb a holnapom

Minden vagy te nekem

Mikor meglátlak egy szórólapon

Érzem, van miért felkelnem

Van valami, ami még is nincstelen

Ez lennék én belül

Bárcsak lennék szívtelen

Akkor minden gondom megszűn..

PICSÁBA

semmim sincs, hát velem van, az, hogy elengedtelek..

why do i love you..

Azt hiszem még sincs minden rendbe, pedig milyen jó lenne. Igazából, most akkor mi van? Elég szomorú ez a dolog, mind egy inkább csöndbe tűrök.. Szüleim meg lehetnének kevésbé konzervatívok, úgy gondolom, rájuk férne egy kis újítás.

Én meg megvilágosodtam..

Sajnálom, elnézést, bocsánat..

S amíg a sors is bottal piszkál,
Ne gondolkodj józanul,
Mert egyszer ledönt a szívrák
És otthagy Ő is szótlanul..

Kegyes hozzád a lélek,
Nem hagy elmúlni.
Túlél engem az élet
Hajó nélkül elúszni..

Sípol a tüdő,
Fáradozik szüntelen.
Szárnyad alatt fürdö
Együtt halni, dülledve

remember who you are

Történt egysmás velem úgy gondolom. Egyfolytába forrnak a kedélyek, mindenhol csak a baj van. Az a lényeg Ő jól van:)

Amúgy meg nincs más hozzászólásom semmihez..

Döfd át ami maradt,

Minden csak a tiéd.
Hagyj elmúlni
Légy ki elkísér..

Mint nagy család a pótlékot,
Úgy vártam reád,
Hogy összeragaszd,
Szívem minden martalékát..

S hogy elhagyj,

Ne legyen oly szenvedély,

Rengeteg, káros addikció

semmi égi engedély..

boldog vagyok, remélem

fordulat:)

dér rágja a fűzöld pázsitot

míg mocskos láb nem szór rá sarat,

bekoszolva a szépet,

de aztán jön az újabb hóvihar

és vele egy újabb élet..

luw ya ♥