végelé

Sajnálom, hogy neked a minden is semmi. Sajnálom, hogy már nem tudok mit tenni..
Ezek a kifogások, minden féle kitalált hülyeség, miért jó belebonyolódni a hazugságba. Sose értettem a nőket. Szeretném ha valaki egyszer megmondaná Őszintén(ha már egyszer megígéri) hogy mondjon el mindent. De hát én nem jelentek semmit, nem vagyok senki.
Miért lennék valaki?
Valaki az akivel foglalkoznak, akinek van élete, aki van valamiért.
Én miért vagyok?
Semmiért, érted vagyok, voltam, leszek.. de már nem vagyok elég jó.
Elég volt egyetlen nap, hogy romba döntsék, mit nehezen újraépítettem.
A lelkem, a szívem, a testem.
Megérdemlem én ezt?
Tettem rosszat, de a rengeteg jó bőven feloldozhatna.
Szerelmemért mindent.
Nem kell a szabadság, nem kell, bánt. Rossz egyedül, ki támogat, ki van mellettem, kitől leszek boldog...
Törj még ketté, már azt a senkit is aki miattad lettem, porrá.
Nem fáj már semmi, kő szívembe lehelj életet, te ki miatt lett kő, ez a vörös csillag.
Hiányzik a léted, a hangod, a mozdulataid, a nevetésed, a pihe puha arcod, a hajad csillogása, a gyönyörű kék szemeid, ahogy a kezed az én kezeimben landol, minden ami Te vagy.
Sajnálom..