Viszlát, életnek hívott rossz kívánság.
Itt hagylak, egyedül utolsó perceidben.
Más nem volt, mint egy fekete fehér szivárvány
Rég elmúlt, mocskos szerveidben.
Te is eltűntél, vissza nem jössz.
Hagyod, hogy elevenen felfaljon
Szétmarjon, egy picinyke szöszmösz.
Csak már végképp belemúlnék.
A fájdalom küszöbén végezne,
Csuklyás elől, helyett, vele futnék.
Hervadnak a virágok, üresedik minden,
De én még bimbó, és így leszakadok.
Hogy miért fonnyadt el itt bent?
Rájönni, nagy feladatod.
Végrendelet helyetti intézkedés,
Magamon kívül, sok poéta Ikon.
Bátortalan menekülés, rossz viselkedés.
Valakinek a melle, nekem a szívem szilikon.
Túldramatizált gyenge emberek
Miattatok, lettem ily mogorva.
Halkan, csendben szenvedek,
Az életemet foltozva..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése