2011. január 20., csütörtök

hatalom nélküli hatalommal, búcsúzom

Viszlát, életnek hívott rossz kívánság.

Itt hagylak, egyedül utolsó perceidben.

Más nem volt, mint egy fekete fehér szivárvány

Rég elmúlt, mocskos szerveidben.


Nem maradok, nincs, már ki megtartson,

Te is eltűntél, vissza nem jössz.

Hagyod, hogy elevenen felfaljon

Szétmarjon, egy picinyke szöszmösz.


Lesz ez még így se, lenne,

Csak már végképp belemúlnék.

A fájdalom küszöbén végezne,

Csuklyás elől, helyett, vele futnék.


Hervadnak a virágok, üresedik minden,

De én még bimbó, és így leszakadok.

Hogy miért fonnyadt el itt bent?

Rájönni, nagy feladatod.


Végrendelet helyetti intézkedés,

Magamon kívül, sok poéta Ikon.

Bátortalan menekülés, rossz viselkedés.

Valakinek a melle, nekem a szívem szilikon.


Túldramatizált gyenge emberek

Miattatok, lettem ily mogorva.

Halkan, csendben szenvedek,

Az életemet foltozva..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése