baszhatom

Változás szele süvít hajamba.

Félek, hihetetlenül rettegek.

Sötét árnyak fúródnak agyamba,

Pokolba megyek, mikor felkelek.

Várom az éjszakát, álmodom,

Ébren máshogy nevezik már.

Tanulok a saját káromon,

Végre a túlvilágra evezek át.

Hatalmas, fa nélküli erdő lettem,

Kopár, ismeretlen sziklák.

Csak a boldogok állnak felettem,

Ők tudják, ki, mit lát.

Megvakultam, erőm elhagyott.

Hallásom sem a régi, sajnos.

Lucifer szolgának eladott,

Égető, villámokkal csapdos.

Megoldás lenne, de minek.

Nem engedek a huszonegyből.

Kis lépés nektek, nagy a szívnek,

Nem ad másnak a szeretetből.

Kár érte, értéke eget rengető

Mégsem kell senkinek.

Szerelem nem megvehető,

Csak az útszélinek.

Kérlek ne légy azzá, belehalnék

Ha nem maradnál a jónál.

Minden csúf rosszat eltakarnék

De már nem, már nem tehetem jóvá…

"ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!"