2011. február 17., csütörtök

aurádat befedém

Felvidít az alvás,
Rakja a pontot az i-re,
Minden napom arogáns,
Egyel több lakat a szívre.

Ebben a világban már
Volt boldogság, mi fáj
És bitófa amitől
Mosolyra állt a száj.

Egyszerűen bonyolult, csodás.
Lélekrák, erre vagy gyógyszerem.
Mint centrifuga nélkül a mosás,
Befejezetlen lennél te nekem.

Megbéklyóz a tudatalatti,
Bajokban minden teli..
Érted az álmot feladni.
Nem fogom, csak keresni.

Szférád akarja látomásom.
Borvörös az arcom, hangodtól.
Ha igaz lenne várományom,
Gödröt szürnék arcodról.

Homály takarja szívem agyát,
Nem gondolkodhatnék mással.
Elképzeltem bájos mozdulatát,
Mikor küzd az élet elleni szívással.

Csak szeretném, karjaiddal fonj körbe,
Érezd belsömböl a lüktetést,
Koncentrálj, mit fogalmazok tömbbe,
És ne kívánj több szervátültetést.

Roston égetést, vagy máglyán.
Légy a részem, szépen kérlek!
Nem vagy ki meg, esetleg átvág.
Csinálj mindent úgy, hogy féljek..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése