Végig hánytat a Níluson.
Bárcsak kötélen lógna,
Életem összes pontja.
Méltó lehetnék, nem érdemlem,
Beteljesülni absztrakt félelmem,
Vélem, hogy a velőm
vérig sértődve baktat elől.
Szívem melegével versenyben
Győz, aki miatt vesztettem,
Lépéselőnnyel is mindig hátul,
Egy pillanat és ő is rám unt.
Ennyire mogorva a romhalom,
Sörtét belsőmben lévő forgalom
Pumpálja a pirosat a vénámba,
Hogy megérintsem a kéjvágyat.
Hagynád ha akaratod szeretné,
Feszült gátlásodat teljesen levetné.
De szereteted iránya egyenesen arányos
mással, már megint meghaltam, ez ragályos..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése