Tükröződök szemed fényében,
Üveglátókörödben feszengek,
Villámgyors vonat érvében
Szólva szárnyakkal terellek.
Sötétség nyomasztó íze
Háttérbe került, e tájt,
Emberi életet kioltó vize
Gyilkolná a csodás bájt.
Nem hagyom, hogy érintsen,
Csak zavarná az intim szférád,
Hogy a szoknyád alá szédítse
Az agyának nevezett répát.
Szépségében éljük az időt,
Szerelem bimbója nyílogat,
Elveszek a karjaidba midőn
Játszva számolom a szirmokat.
Végzetekig létezésben görbülök,
Mint a mutatóm a veszély felé,
Nincs gond, boldogan fönnülök
És várva várom, hogy elérj.
Napsugarakban gazdag lényed
Felvirágoztatja a bús tudatom
Hogy mosolyban halok végleg
Feszültség helyett átjár a nyugalom..