Lelkem összetörve, a tehetetlenség csúcsán
Mikor tennél valamit, de csak nézel furcsán
Élveznéd az életet, de valami gátol
Ilyenkor függnél egy mindentudás fától
Egy kapcsolat összebomlik egy másik alakul
Ez az élet rendje én ezt veszem alapul
De küzdeni kell a jóért, nem lehet simán a tied
Csak vársz és vársz, az óra pedig nem siet.
Te mindig többet és többet akarsz
Nem elégszel a kicsivel, álmokat takarsz.
Hol mindened megvan, de még sincs semmid
Nem volt gyerekkorod, miért vártál ennyit.
Nem szabad kötődni sokáig máshoz
Mert az élet minden percben neked mást hoz
Lehet minden jó, de mással is jó lenne
Ha az élet tönkre nem tenne
Testem poraiból szedem össze magam
Lelkem köré belőled építeném falam
De nem történik semmi, levegő se mozdul
Addig vársz, amíg az élet megfordul.
Megöregszel, egyedül, mert vártad őt
Ki nem szerette szíved, helyette szúrt bele egy tőrt
De nem éledsz, újra nem leszel újra gyerek
Az életed nem lesz többet kerek
Mindennapjaid unalmasan teltek
Előtted voltak mennél jobb testek
És mégis egy ember hiányzott, ő a szerelem.
Nem, nem, nem, tovább ezt nem tehetem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése