Hiányállapot

Talp alá való naplót

kevésszer írok, de ma

mintha női karom

mentesen, mint a víz,

desztillált állapot

révén jött rám léted

és a precíz alkalom.

Fogj szavamon!

drágakő

fokok között

Mire elkezdem, talán meghalok.
Megint sokat iszom, sokat dohányzom.
A szemeim bedobott ablakok.
Keresztüllátni a hideg szobákon.
Mire megszületsz, tán befejezem.
Mindig is egy kislányt szerettem volna.
Nem gondolkodtam még a neveken.
Bármi lesz is, a léted indokolja.
Te elkezded, s én is megszületek:
apró darázslárva egy mászókában.
A fokok között tartok szünetet.
Komoly, nyugodt hídpillér lesz a lábam.
Eldöntöm, hogy éppen Lili vagy Hanna
- füzetbe vésik majd az angyalok.
Új szavam lesz már minden szavamra.
Talán elkezdem, mire meghalok.

/Závada Péter/

Asztal

"gyarló az ember, vajon miért nem jártam erre"

Teret hódít irgalomba,

Melyre áthat a nyugalom

És belefúr asztalomba

Egy kacat fura lom.

Lomha, szakadt doboz

Dohány, szinte rikít,

Mint a rátapadt kosz.

Zabálja a száradt whisky-t.

Életérzést tápláló

Ránézni, és tudni

Ez egy platán lomb

Ahova gyerekkori szuri

Rakta minden percem

És nem sürgeti elmúlni.

baszhatom

Változás szele süvít hajamba.

Félek, hihetetlenül rettegek.

Sötét árnyak fúródnak agyamba,

Pokolba megyek, mikor felkelek.

Várom az éjszakát, álmodom,

Ébren máshogy nevezik már.

Tanulok a saját káromon,

Végre a túlvilágra evezek át.

Hatalmas, fa nélküli erdő lettem,

Kopár, ismeretlen sziklák.

Csak a boldogok állnak felettem,

Ők tudják, ki, mit lát.

Megvakultam, erőm elhagyott.

Hallásom sem a régi, sajnos.

Lucifer szolgának eladott,

Égető, villámokkal csapdos.

Megoldás lenne, de minek.

Nem engedek a huszonegyből.

Kis lépés nektek, nagy a szívnek,

Nem ad másnak a szeretetből.

Kár érte, értéke eget rengető

Mégsem kell senkinek.

Szerelem nem megvehető,

Csak az útszélinek.

Kérlek ne légy azzá, belehalnék

Ha nem maradnál a jónál.

Minden csúf rosszat eltakarnék

De már nem, már nem tehetem jóvá…

"ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!"

gyűlölök szeretni

hm hát odáig jutottunk hogy már a jó is szar

köszönöm mindenkinek aki darabokra töri a lelkemet : )

Véredbe ivódott keserű,

Egyben édes tudatom,

Hogy az élet egyszerű,

De még mindig kutatom.

Ki keres, az talál,

Mondta egy hazug,

Ülve teli asztalánál,

Evett port és hamut.

Mert ugye porrá leszünk

Minek is élni, sorsod adott.

Szeretetért dobogó szervünk

Mára mindent feladott.

Csodás csalódás, mind.

Nem lehet ő boldog

A szíved előre vitt,

A világ ellened forgott..

én magam

Mi lennék én? Egy dísz

Mely szobád falán csüng,

Egy befeketült írisz,

Ez mindentől függ.

Mi lennék én? Hajó

Mely romokban a parton,

Kis csónak a hajóm,

Mert nincsen pardon.

Mi lennék én? Egy utca

Mely koszos és üres.

Ahonnan menekülök futva

Mert a virág is nyüves.

Mi vagyok én? Szmog.

Nem látsz a sarkad elé.

Az élet meg - nem fog.

Fuss el én felém!

Mi leszek én? Gaz.

Kitépnek, meggyaláznak.

Már a fontosabb sem falaz,

Ne higgy hazug szavának.

Mi akarok lenni én?

A Föld egyik szeme.

Gyönyörű szép kék,

De elhagy a szerelme..

költő-szett napja

Tűzz a szíved köré egybefüggő szavakat,

Koszorúból fonod kosarad fölé,

Kuszával tele firkálom a lapokat,

Értelmet, csak néha rakok köré.

Rendezném ábécé sorba szüntelen,

De hol van abba a fontos jelentés?

Mintha egy jégtáncos kűrt venne,

Csalókat adott a nagyszerű teremtés.

Metaforák úsznak a költő vizében,

Sorokba belehasít az ellentét,

Mindent megfontolva, kimérten,

Ritkán csúnyán, megadom a szellemét.

Hinném, hogy honorálja bárki

Egyszer, amivel kiadom érzésem,

Ezzel mutatom ki, s mi számít,

A vers az életem, létezésem.