2012. június 13., szerda

új városi sámson


Az új városi más, mint az imázs
Hol egy mázsa csak a prímás,
Sámson, már félig a nyárson
Issza a kannást a szalmabálákon
Egy szegény Anna-bálon, kemény
Dagadó májtól nem fér el a vesém,
Mert az epekőbe vésett álszívem
Zengeti vízhangozva fellegi requiem.

2012. május 21., hétfő

faster than i think about it


Cupido kuporog előlem halkan,
Mert ebben a bajban, ahol a katarzis
Minimumát se fejezem be zavartan,
Darabokra esett lelkem, fatális.

Elkap, sebez méreggel, vagy virággal
Mert a kikába, már olcsó a szer
Elem, lemerült, dobd a kukába
És lehet, hogy feltölt velem.

Biztosan esélytelen szenved
- És, mint a szívritmus keresés
Csődöt mondd azonnal,

Azonban egy szinusz garzonba
Rejtve, majdnem görbe egyenes
Jelezné, hogy épp felejtek.

/Gy.B./

2012. május 10., csütörtök

Boldog óra

Élek, s ez ritka alkalom.
A fény kisujjnyi, törtfehér
sugár a kertiasztalon.
Tán megjössz, mire körbeér.

E nyári kert az árnyaké.
Nyugodt ez így ma. Gondolom.
A fény, akár az árpalé
szivárog át a lombokon.

Ma mégse jössz. A sarkon állsz.
A nap korongja fölragyog:
ezernyi égi vaskohász
locsolja szét a sörhabot.

Tudom, hogy ez nem épp vidám:
e nemjövés, e ócska szesz
--élek, s ez nem az én hibám.
Igérem, orvosolva lesz.


/Závada Péter/

Hiányállapot


Talp alá való naplót
kevésszer írok, de ma
mintha női karom
mentesen, mint a víz,
desztillált állapot
révén jött rám léted
és a precíz alkalom.
Fogj szavamon!
drágakő

2012. május 9., szerda

fokok között

Mire elkezdemtalán meghalok.
Megint sokat iszom, sokat dohányzom.
A szemeim bedobott ablakok.
Keresztüllátni a hideg szobákon.
Mire megszületsz, tán befejezem.
Mindig is egy kislányt szerettem volna.
Nem gondolkodtam még a neveken.
Bármi lesz is, a léted indokolja.
Te elkezded, s én is megszületek:
apró darázslárva egy mászókában.
A fokok között tartok szünetet.
Komoly, nyugodt hídpillér lesz a lábam.
Eldöntöm, hogy éppen Lili vagy Hanna
- füzetbe vésik majd az angyalok.
Új szavam lesz már minden szavamra.
Talán elkezdemmire meghalok.



/Závada Péter/

2012. április 29., vasárnap

Asztal

"gyarló az ember, vajon miért nem jártam erre"


Teret hódít irgalomba,
Melyre áthat a nyugalom
És belefúr asztalomba
Egy kacat fura lom.

Lomha, szakadt doboz
Dohány, szinte rikít,
Mint a rátapadt kosz.
Zabálja a száradt whisky-t.

Életérzést tápláló
Ránézni, és tudni
Ez egy platán lomb

Ahova gyerekkori szuri
Rakta minden percem
És nem sürgeti elmúlni.

2011. július 25., hétfő

baszhatom

Változás szele süvít hajamba.

Félek, hihetetlenül rettegek.

Sötét árnyak fúródnak agyamba,

Pokolba megyek, mikor felkelek.


Várom az éjszakát, álmodom,

Ébren máshogy nevezik már.

Tanulok a saját káromon,

Végre a túlvilágra evezek át.


Hatalmas, fa nélküli erdő lettem,

Kopár, ismeretlen sziklák.

Csak a boldogok állnak felettem,

Ők tudják, ki, mit lát.


Megvakultam, erőm elhagyott.

Hallásom sem a régi, sajnos.

Lucifer szolgának eladott,

Égető, villámokkal csapdos.


Megoldás lenne, de minek.

Nem engedek a huszonegyből.

Kis lépés nektek, nagy a szívnek,

Nem ad másnak a szeretetből.


Kár érte, értéke eget rengető

Mégsem kell senkinek.

Szerelem nem megvehető,

Csak az útszélinek.


Kérlek ne légy azzá, belehalnék

Ha nem maradnál a jónál.

Minden csúf rosszat eltakarnék

De már nem, már nem tehetem jóvá…


"ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!"